próbál A: 1493 k. megh probaͣlak (FestK. 4); 1636 próbálva [sz.] (NySz.); 1760 porobálja (NSz.); 1810 Tróbálok (NSz.); nyj. porbál, porubál, porvál, tëróbál (MTsz.) J: 1 1493 k. ’megvizsgál | prüfen, untersuchen’ (↑); 2 1519 k. ’próbára tesz | auf die Probe stellen’ # (DebrK. 7); 3 1598 ’megkísérel | versuchen’ # (NySz.); 4 1761 ’bizonyít | beweisen’ (NSz.); 5 1878 ’begyakorol | einüben’ # (NSz.) Sz: próbálkozik 1815 próbálkozott (NSz.)

próba A: 1559 ? Proba [szn.] (Székely I.: Krón. 119b); 1577 proba kó (KolGl.); 1627 próbakőre (NySz.); 1853 poróbát (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 247); 1870 tróba (CzF.) J: 1 1577 ’kísérlet, próbálkozás | Versuch’ # (↑); 2 1577 k. ’bizonyítás, bizonyíték | Beweis’ (OrvK. 361); 3 1583 ’vizsga, vizsgálat | Prüfung’ # (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 247); 4 1585 ’ismertetőjegy | Kennzeichen’ (Cal. 996); 5 1596 ’minta | Musterstück’ (OklSz.); 6 1843 ’begyakorlás | Einübung’ # (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. probare ’megvizsgál; bizonyít, igazol’ [< lat. probus ’hitelesített, bevált, jó’] | lat. proba ’vizsgálat’, (k.) ’ismertetőjegy; kísérlet, próbálkozás’.  ≋  Megfelelői: ném. probieren ’próbál’, Probe ’próba’; ol. provare ’ua.’, prova ’ua.’; stb.  ⌂  Az alakváltozatok keletkezésében a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása és p > t elhasonulás játszott szerepet. Az első szótagi o ~ ó váltakozás a latin hangsúlyviszonyokkal magyarázható, az ó állandósulása pedig a magyar hangsúly hatásának érvényesülésével.

☞ TESz.; EWUng.→ fő-², futurizmus