potyára A: 1832 potyára (NSz.) J: 1 1832 ’hiába | umsonst, vergeblich’ (↑); 2 1851 ’ingyen, ellenszolgáltatás nélkül | kostenlos 〈als Adv.〉’ (NSz.)

potya A: 1842/ potya (MTsz.) J: ‹mn› 1 1842/ ’hitvány, értéktelen | schlecht, wertlos’ (↑); 2 1857 ’könnyen elérhető, megszerezhető | leicht erreichbar, erwerblich; sehr leicht 〈Arbeit, Aufgabe〉’ (NSz.); 3 1859 ’nevetségesen olcsó; ingyenes | spotbillig; kostenlos’ (NSz.); 4 1936 ’fölös, fölösleges | überschüssig, überflüssig’ (Csűry: SzamSz.) | ‹fn› 1847 ’olyan alkalom, amikor ingyen lehet vmihez hozzájutni | Gelegenheit, bei der man zu etw kortenlos kommen kann’ (NSz.) Sz: potyáz(ik) 1878 elpotyászta ’elfecsérel, eltékozol | verschwenden’ (Nyr. 7: 189); 1879 ’ingyen jut hozzá vmihez | zu etw kostenlos kommen’ (NSz.)

potyán A: 1848 potyán (NSz.) J: ’nevetségesen olcsó; ingyenes | spotbillig; kostenlos 〈als Adv.〉’

A szócsalád alapja, a potya fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →pottyan szócsaládjának tövével és a →potyol tövével azonos. A végződés -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. →csusza, →hulla stb. Az eredeti jelentéshez vö. potyadék (→pottyan), ami alapján a melléknévi jelentés metonimikusan keletkezett. A főnévi jelentése másodlagos.

A potyára, ill. a potyán ragszilárdulás eredményei. |  ⌂  A határozószavak a potya szóból keletkeztek szublatívuszi, ill. módhatározói-esszívuszi raggal.

☞ Bárczi: SzófSz. potya a.; TESz. potya a.; EWUng.→ potyol, pottyan