pottyan A: 1552 pottyantnac ki [sz.] (Heltai: Dial. E3a) J: 1 1552 ’leesik, lehull | plumpsen’ (↑); 2 1748 ’hirtelen vhová kerül, cseppen | hineinfallen’ (NySz.) Sz: pottyant 1552 (↑)
potyadék × A: 1712 potyadék (Nyr. 72: 79) J: 1 1712 ’hulladék | Abfall’ (↑); 2 1860/ ’leszármazott, ivadék | Abkömmling, Nachkomme’ (NSz.); 3 1891 ’eső | Regen’ (Nyr. 20: 192)
potyog A: 1754 potyognak (NSz.); nyj. putyog (ÚMTsz.) J: ’gyakran vagy egymás után leesik; lehull | (oft od. nacheinander) herunterfallen, plumpsen’
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. | ⌂ Eredetileg a leeső dolgok és azok által keltett hangok utánzására. A tő a potya (→potyára), →potyol tövével azonos. A végződés mozzanatos, gyakorító képző, ill. -adék névszóképző; az utóbbihoz vö. →csapadék, hulladék (→hull) stb. Az igék jelentései metonimikusan keletkeztek. A potyadék 3. jelentéséhez vö. →csapadék. ∼ Idetartozik a potyog palatális párhuzamos alakjaként: petyeg ’leesik, lepottyan, puffan’ (1892: Nyr. 21: 306).