porosz¹ A: 1527 pruzok (ÉrdyK. 495); 1741 borussus, prussus (MNy. 40: 62); 1750 Poͤroͤſz [ɔ: Poroſz] (Wagner: Phras. Praeda a.); 1793 Prussz (NSz.); 1891 prájsz (NSz.) J: ‹fn› 1527 ’Poroszország lakója | Preuße’ # (↑) | ‹mn› 1742/ ’Poroszországot, illetőleg a poroszokat illető, rájuk vonatkozó | preußisch’ # (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Preuße, Borusse, (kfn.) bruzzi; cseh Prus; szlk. Prus; le. Prusak; or. прусак; lat. (k.), (ú.) Prus(s)us, Pruzus, Borussus, Brussus; stb.: ’porosz’. Végső forrása az óporosz prūsis ’ua.’; ez eredetében egy, az óporoszok által beszélt balti nyelvvel függ össze. ⇒⌂ A magyarba különféle nyelvekből került: a pruz, prosz, prussz variánsok egy nyugati szláv nyelvből, az us végű a latinból, a prájsz változat a németből. ⌂ A porosz alak a mássalhangzó-torlódás feloldására jöhetett létre, esetleg az →orosz analógiás hatása alatt is.
☞ MNy. 36: 154, 40: 62; Kniezsa: SzlJsz. 438; TESz.; EWUng.
poroszka × A: 1222/ ? Porozka [hn.] (VárReg. 36.); 1395 k. poroʒka (BesztSzj. 948.); 1405 k. paroʒka (SchlSzj. 1364.); 1406 ? Pruzka [szn.] (MNy. 71: 114); 1416 poroska (OklSz.); 1570 k. Proszka (MNy. 3: 86); 1590 Poroczka (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 210) J: ‹fn› 1 1222/ ? ’ügető, ill. az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lépő ló | Traber; Zelter’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1590 ’egypúpú teve | Dromedar’ (↑); 3 1763 ? ’gebe, rossz ló | Schindmähre’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (MNy. 53: 434); 4 1792 ’keményfa szög, amely a garatból lerázza a gabonát a malomkövek közé | hölzerner Pflock; Rührnagel 〈Teil der Mühle〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1861 ’némely négylábú állat olyan járásmódja, hogy az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lép | Paßgang’ (NSz.) | ‹mn› 1 1577 ’poroszkáló 〈ló, teve stb.〉 | trabend bzw. im Paßgang laufend 〈Pferd, Kamel usw.〉’ (KolGl.); 2 1853 ’furcsa, bohó; kétértelmű, sikamlós | spaßhaft, drollig; schlüpfrig’ (NSz.)
porosz² † A: 1234 porosz [?✐] (Ballagi A.: RNySz. 110) J: ’ügető, illetőleg az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lépő ló | Traber, Zelter’
poroszkál A: 1585 Porozkalua [sz.] (Cal. 1072); nyj. poriszkál (ÚMTsz.) J: 1 1585 ’üget; az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lépve halad | traben; im Paßgang laufen’ (↑); 2 1591 ’lassú ütemben, nehézkes mozgással, kocogva halad | langsam, schwerfällig gehen’ (NySz.)
A szócsalád alapja, a porosz² szláv jövevényszó, esetleg cseh közvetítéssel is. | ≡ Egy hasonló jelentésű, de képző nélküli szó csak a csehből adatolt: cseh (R.) prus ’ügető ló’ [tisztázatlan eredetű]. A szó más szláv nyelvben csak képzővel, ill. másik jelentésben fordul elő, de a hasonló jelentésű alapszó ebben a jelentésben is létezhetett; vö. szbhv. (R. Ča) prusac, (R. Kaj) prusec ’ua.’; szln. (N.) prusec ’ua.’, ill. or. прус ’vándorsáska’; az orosz szó jelentéséhez vö. →kabóca. ⌂ A kiinduló elem mindenekelőtt egyetlen adattal bizonyítható.
A poroszka származékszó. | ⌂ A →porosz² kicsinyítő képzős származéka. A főnévi 4. jelentés keletkezése valószínűleg ennek az elemnek a mozgásával magyarázható.
A poroszkál származékszó. | ⌂ A poroszka szóból jött létre igeképzővel.
A szócsaládhoz még | ∼ A →porosz²-ből feltehetőleg keletkeztek származékszavak nem csak a -ka, hanem a -kó kicsinyítő képzővel is; vö. 1398 Porozkou [hn.] (Századok 1985: 999).
☞ MNy. 50: 69, 53: 431; Kniezsa: SzlJsz. 439; TESz. poroszkál a.; EWUng.