porcog A: 1405 k. po[r]chogo [sz.] (SchlSzj. 411.); 1506 parczagwan [sz.] (WinklK. 206) J: 1 1405 k. ’〈csont, ín, porcos testrész〉 ropogó hangot adva törik, zúzódik | mit krachendem Ton brechen, sich zerschlagen 〈Knochen, Sehne, Knorpel〉’ (↑); 2 1619 ’(halk) ropogó, pattogó, kuncogó hangot ad | (leisen) krachenden Ton geben’ (MNy. 61: 477); 3 1805 e./ ’szellent | furzen’ (NSz.) Sz: porcogó 1405 k. ’porc | Knorpel’ (↑) | porcogós 1585 Porczogós (Cal. 168)
porcan † A: 1512 k. kette porczana (WeszprK. 51v) J: ’〈csont, ín, porcos testrész〉 ropogó hangot adva törik, zúzódik | mit krachendem Ton brechen, sich zerschlagen 〈Knochen, Sehne, Knorpel〉’
porcogat × A: 1595 Porczogatni [sz.] (Ver. 39.) J: ’rágva ropogtat, ropogtatva eszik | knabbern, knuspern’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő és a →percen szócsalád töve összefüggésben áll. A végződések különféle igeképzők.