pofa A: 1490 pophayath (SzalkGl. 4.); 1552 poffamon (Heltai: Dial. I3b); nyj. pufa (MTsz.) J: 1 1490 ’az emberi arcnak a száj körüli része, a szájüreg lágy fala; az egész arc | Backe; Gesicht’ (↑); 2 1574 ’állat fejének a száj körüli része | Maul des Tieres’ # (MNy. 56: 264); 3 1668 ’az emberi száj 〈mint a beszéd szerve〉 | Mund als Sprechorgan’ (NySz.); 4 1865/ ’alak, pasas | Kerl, Patron’ (NSz.); 5 1885 ’〈gépen〉 súrlódó, fékezésre való alkatrész, ill. olyan szabályozható szerkezet, amellyel két oldalról rögzítenek vmit | Wange, Backe einer Maschine’ (Révész: VasutiSz. Backe a.); 6 1887 ’hajó orrának díszes, faragott része | verzierter, geschnitzter Teil des Buges’ (Herman: HalK. 821); 7 1909 ’a kemence belső része | der innere Teil des Ofens’ (NéprÉrt. 10: 14) Sz: pofás 1560 k. poffaas (GyöngySzt. 3330.) | pofázik 1636 pofázni [sz.] ’pofoz | ohrfeigen’ (NySz.); 1800 ’zabál | fressen’ (NSz.); 1915 ’beszél | sprechen’ (NSz.) | pofátlan 1846 pofátlanul (NSz.) | pofika 1912 Pofikámat (NSz.)
pofon A: 1636 pofon (Nyr. 40: 405); 1752/ Poffon (NSz.); 1788 pofonn (NSz.); nyj. pofontot (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1636 ’〈állandó szókapcsolatokban〉 arcát érintve, arcul | ins Gesicht’ # (↑) | ‹fn› 1793 ’tenyérrel az arcra mért ütés | Ohrfeige’ # (NSz.)
pofoz A: 1669 meg-pofoz (NySz.); 1842 poffozkodásnak [sz.] (NSz.); nyj. pufozta (ÚMTsz.) J: 1 1669 ’tenyérrel arcul üt | ohrfeigen’ # (↑); 2 1825 ’ütemesen vereget, ütöget | rhythmisch schlagen, tätscheln’ (NSz.) Sz: pofozkodik 1820 pofózkodik (TudGyűjt. 4/3: 42); 1838 Pofozkodik (Tzs.)
A szócsalád pofa és pofoz tagjai származékszók, keletkezésmódjuk azonban bizonytalan. | ⌂ Az onomatopoetikus alapszó egy eredeti igenévszó lehetett. A névszói értékű taghoz vö. a →pufók tövét, az igei értékű taghoz vö. a →puff² szócsalád igéinek tövét. Az igenévszó a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →pöfög szócsalád tövével. A pofa vagy az igei értékű tagból -a képzővel keletkezett folyamatos melléknévi igenév főnevesülése (vö. →csusza, →hulla stb.), vagy pedig E/3. személyű birtokos személyjellel vagy kicsinyítő képzővel jött létre a névszói értékű tagból. A pofoz az igei vagy névszói értékű tagból jött létre vagy gyakorító képzővel, vagy denominális igeképzővel .
A pofon ragszilárdulás eredménye. | ⌂ A névszói értékű tagból jött létre (az eredetileg szuperesszívuszi) -on határozóraggal. A főnevesülés másodlagos; vö. →rokon. ∼ A (R.) pof ’pofon’ (1705: MNy. 90: 122) a pofon főnévből keletkezett elvonással.