pocsaték × A: 1456 k. pochatekban (SermDom. 1: 351); 1616 pocsadékban [?] (NySz.) J: ’pocsolya, híg sár | Pfütze, Kotlache’

pocs × A: 1551 locsé-pocsé [] [sz.] (MNy. 64: 94); 1578 pochjakat (MNy. 90: 122); 1754 lóts-póts (NSz.); 1899 poccs (NSz.) J: 1 1551 ’pocsolya, híg sár | Pfütze, Kotlache’ (); 2 1780 ? ’baj, kellemetlen helyzet | unanagenehme Lage, Bedrängnis’ (NSz.), 1886/ ’ua.’ (NSz.)

pocskol A: 1779 potskolja (NSz.) J: 1 1779 ’gyaláz, pocskondiáz | beschimpfen’ (); 2 1784 ’vizet, sarat csapkod, paskol, fröcsköl; pancsol | platschen; Matschigkeit machen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1808 ’nedves mocsokkal bepiszkít | mit feuchtem Schmutz beschmutzen’ (Sándor I.: Toldalék)

pocséta A: 1786 potsétábul (NSz.); 1787 potsótának (NSz.); nyj. pocsitta (Nyatl. pocsolya a.) J: 1 1786 ’posványos állóvíz, mocsár | Sumpf’ (); 2 1803 ’esőtócsa, pocsolya | Pfütze’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Pfuͤtze a.); 3 [jelzői értékben is] 1804 ’szégyenletes dolog | etw Schändliches’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai eredeti igenévszóból keletkezetteknek tűnnek; ebben az esetben a pocs a névszói értékű tag, a pocsaték, ill. a pocskol az igei értékű tagból jöttek létre névszóképzővel, ill. gyakorító képzővel. Azonban az sem zárható ki, hogy a pocs elvonás a pocsaték vagy a pocskol szóból. A szótő a →pocsékol szócsaládjának tövével, valamint a →pocskondia és a pocsol (→pocsolya) tövével azonos.

A pocséta származékszó. |  ⌂  Főként a 2. jelentésben fordul elő, és a pocs kicsinyítő képzős származékszava; vö. →bokréta, →bóbita.

A szócsaládhoz még |  ∼  Ugyanebből a tőből: pocskál ’lubickol, pancsol, pacskol; latyakot, sarat csinál’  (1795 k.: NSz.).

TESz. pocskol a., pocséta a. is; EWUng. locspocs, pacsmagol, paskol, pocsékol, pocskondia, pocsolya