pityókos A: 1835 Pityókás (Kassai: Gyökerésző 4: 135); 1838 Pityókos (Tsz.); 1848 pityokás (NSz.); 1855 pityákos (NSz.); 1877 pityogósan (NSz.) J: ’kissé ittas; becsípett, spicces | beschwipst’

Fiktív tőből, játszi szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →pityizál tövével függ össze. A végződés -ókos tréfás kicsinyítő képző; vö. csajbókos (→csajbók), habókos (→habókol) stb.  ∼  Ugyanebből a tőből: (R.) pityó ’részeg, ittas’  (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 135); pityók ’mámor bódulat, ittasság, spicc’  (1881: NSz.); stb.

TESz.; EWUng. pityizál