pisztráng A: 1261 Pistrungus potoc [sz.] [hn.] (MNy. 3: 466); 1271 Pistrunk [hn.] (NytudÉrt. 41: 126); 1364 Pistrongus [sz.] [hn.] (Šmilauer: Vod. 210); 1395 k. piſtrang (BesztSzj. 300.); 1560 pisztrángos [?✐] [sz.] (MNy. 68: 89); 1679 Piszrangászo [sz.] (GyaluiUrb. 214) J: ’tiszta vizű hegyi patakokban élő, pettyes testű hal | Forelle (~félék Salmonidae, sebes ~ Salmo trutta)’ #
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. pestroga, pestruga; szlk. pstruh; ukr. (N.) пструг: ’pisztráng’; stb. [< szláv *pьstrъ ’tarka’; az eredetéhez vö. →piszra]. ⌂ A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A pisztrang változat még ma is él Erdélyben. Amikor az á-s alak keletkezett, nem megállapítható, hogy átírásról volt-e szó.
☞ Nyr. 62: 79; Kniezsa: SzlJsz. 424; NytudÉrt. 41: 125; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ piszra