piszlicsár A: 1780 Pisliczár (MNy. 53: 519); 1825 Piszlitzár (NSz.); 1898 piszlicsár (NSz.); nyj. piszlicsáré, piszlicsári [□] (ÚMTsz.) J: 1 1780 ? ’jelentéktelen, csekély | minderwertig, geringfügig’ (↑), 1844 ’ua.’ (NSz.); 2 1898 ’kicsinyes; fukar | schäbig; geizig’ (↑)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (N.) pȉsličar ’szatócs, kiskereskedő; kicsinyes ember’ [< ném.  (baj.-osztr.) bissl ’egy kicsi, kevés’ (vö. →piszli), szerbhorvát képzéssel]. Vö. még szbhv. pisličariti ’kicsinyes’.  ⌂  A pislicár változathoz vö. sárca (→szárcsa), secka (→szecska) stb. A piszlicsáré változat szóvége egy játszi, képzőszerű elem; vö. →hacacáré, hoppáré (→hopp). A piszlicsári változat feltehetőleg a piszlicsáré változatból keletkezett, az -i kicsinyítő képzős szavak hatására. A szerbhorvát főnév a magyarban melléknévvé vált, aminek következtében egy ’kicsinyes’ > ’jelentéktelen’ jelentésváltozás ment végbe. A jelentés első szótörténeti adatai bizonytalanok, mivel a piszlicsár háló  (↑) szószerkezet esetleg egy sűrű szövésű hálót jelölhetett.

☞ MNy. 53: 472; TESz.; EWUng.→ piszli