pipogya A: 1799 Pipogyás [sz.] (NSz.); 1865 pipotya (NSz.) J: 1 1799 ’testileg, egészségileg gyenge | körperlich, gesundheitlich schwach’ (↑); 2 1804 ’gyámoltalan, bátortalan 〈személy, főleg férfi〉 | unbeholfen 〈Person, haupts. Mann〉’ (I.OK. 30: 256); 3 1808 ’komolyan nem vehető 〈személy, főleg férfi〉 | nicht ernst zu nehmend, schlapp 〈Person, haupts. Mann〉’ (NSz.); 4 1838 ’alávaló, hitvány; gyenge jellemű | niederträchtig; charakterschwach’ (Tsz.); 5 1857 ’cudar, rossz 〈időjárás〉 | schlecht 〈Wetter〉’ (NSz.); 6 1865 ’jelentéktelen 〈dolog〉 | unbedeutend 〈Ding〉’ (↑)
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A gyámoltalan, ügyetlen viselkedés kifejezésére jött létre; a jelentéséhez vö. →nyápic. A végződés kicsinyítő képzőnek tűnik. ⚠ A cigányból való származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; MNy. 89: 202; EWUng.