pipacs A: 1252 ? Potoch [hn.] (MNy. 21: 265); 1466 k. ? Pathach [szn.] (MNyTK. 105: 6); 1469 ? patocz [szn.] (MNy. 57: 361); 1525 k. Pachko [□]; pÿpanch (MNy. 11: 38); 1578 papacz, pippancz (NySz.); 1585 Papits; papitsk [□] (Cal. 65 [ɔ: 69]); 1590 Pipacz (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 24); 1604 Patacz (Szenczi Molnár: Dict.); 1647 piparts (NySz.); 1783 Patácz (NSz.); 1833 Pápits (MNy. 57: 164); nyj. pacsat [□] (MTsz.); pacsok [□] (MNy. 57: 164) J: 1 1252 ? ’a mákkal rokon, nagy piros virágú gyomnövény | Klatschrose (Papaver rhoeas)’ # (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 2 1585 ’szellőrózsa | Windröschen’ (↑); 3 1877 ’〈honvédek gúnyneveként〉 | 〈als Spottname der ungarischen Soldaten〉’ (Nyr. 6: 234)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →paskol, ill. a →pattan szavakhoz hasonló hangjelenség utánzására. A megnevezés azzal magyarázható, hogy a gyerekek játékként csettintő, csattanó hangokat adnak ki virágszirommal és bimbóval; vö. →pitypang. A növények onomatopoetikus megnevezéséhez vö. ném. Klapperrose, Klatschrose; fr. coquelicot; stb.: ’pipacs’. A pipacs változatai részben egymástól függetlenül, részben hangátvetéssel és játszi szóalkotással keletkeztek. Az irodalmi nyelvi pipacs alak, ill. a katonák egyenruhájának színével magyarázható 3. jelentés a →piros hatását mutatja.  ∼  Idetartozik: pip ~ pép ’ua.’  (1588: NySz.); ez a rövid alak nyelvjárási szóként élt.

☞ Rapaics: MagyVir. 116; MNy. 57: 162; TESz.; EWUng.