pilinga × A: 1792 Pilinga (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1818 plengéjéből (NSz.); 1838 Pilingya, Pilonga (Tsz.); 1866 késpelengék (NSz.); nyj. pëngli (ÚMTsz.); piling (NytudÉrt. 72: 86); pillinga, plënge (ÚMTsz.) J: 1 1792 ’kés v. kard pengéje | Klinge eines Messers, Säbels, Schwertes’ (↑); 2 1955 ’borotvapenge | Raiserklinge’ (ÚMTsz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó. | ≡ Vö. ném. Klinge ’egy szerszám éles része’ [< ném. klingen ’erős hangot ad, felhangzik, felharsan’]. ⌂ A szó eleji p a →penge hatására keletkezhetett.
☞ TESz.; EWUng.