pikáns A: 1787 pickántos [sz.] (NSz.); 1806/ pikánttá (NSz.); 1827 pikantsága [sz.] (NSz.); 1858/ pikáns (NSz.) J: 1 1787 ’kötekedő, csípősen gúnyolódó | bissig, stpitz 〈Rede, Person〉’ (↑); 2 1806/ ’az érzékiséget finoman ingerlő, enyhén erotikus; ingerlően érdekes 〈női külső〉 | schlüpfrig; anreizend’ (↑); 3 1838 ’ínycsiklandóan fűszeres, kellemesen csípős ízű | scharf, pikant 〈Speise〉’ (NSz.)

pikantéria A: 1847 pikanteriájokat (Honderü 1847. máj. 25.: 407); 1857 pikantéria (NSz.); 1875 pikanteria (NSz.) J: ’pikánsság | Pikanterie’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. pikant ’csípős, pikáns ‹étel›; kétértelmű, sikamlós’ [< fr. piquant ’ua.; szúró, döfő’] | ném. Pikanterie ’pikáns jelleg, természet; személyeskedés’.  ≋  Megfelelői: szbhv. pikantan. pikanterija; cseh pikantní, pikanterie; stb.: ’pikáns’, ’pikantéria’.  ⌂  A pikáns szóvégéhez vö. →frappáns, →gáláns stb.; a pikantéria szóvége latinosítás eredménye.

☞ TESz.; EWUng.→ piké