piha A: 1578 piha (MNy. 89: 512) J: ’pfuj 〈indulatszó az undor, utálat, megvetés kifejezésére〉 | pfui’

Összetett szó. |  ⌂  A pi (a →pfű változata) + →ha² összetételi tagokból keletkezett, szervetlen összetétellel. Spontán hangkitörés az undor, utálat, ill. megvetés kifejezésére.

TESz.; EWUng. ha², pfű