perszóna A: 1598 perſonakra (Házi: SoprLev. 239); 1869 persónához (NSz.); 1883 perszóna (NSz.) J: 1 1598 ’személy | Person’ (↑); 2 1604 ’személy 〈a grammatikában〉 | Person 〈Grammatik〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Imperſonális a.); 3 1679 ’nőszemély, némber | Frauenzimmer, Weib(sbild)’ (MNy. 42: 78)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. persona ’színészálarc; (jellem)szerep; (jellem)színész; személy ‹a nyelvtanban is›’, (h.) ’személy’ [bizonytalan eredetű; esetleg az etruszk φersu ’álarc’ szóra megy vissza]. ≋ Megfelelői: ném. Person; fr. personne; stb.: ’személy’. ⌂ A szó belseji s-es ejtéshez vö. →alabástrom, →árestál; stb. Az sz-es alakhoz vö. →abszolút, →amnesztia stb. Ma csak a pejoratív árnyalatú 3. jelentésében használatos.
☞ TESz.; EWUng.