per¹ A: 1213/ Perrus [sz.] [szn.] (VárReg. 252.); 1214/ Pers [sz.] [szn.]; Pris [sz.] [szn.] (VárReg. 310., 303.); 1395 k. per (BesztSzj. 180.); 1464 Pewrews [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 588); 1551 pwrws [sz.] (LevT. 1: 87); 1870 pėr (CzF.); nyj. pér (ÚMTsz.) J: 1 1213/ ? ’jogi vita, ill. ennek eldöntésére való törvényes eljárás | Rechtsstreit, Prozeß’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1456 k. ’pörlekedés, szóváltás | Streit, Wortwechsel’ (SermDom. 2: 150) Sz: peres 1213/ [szn.] (↑); 1511 ’pertárs, perbeli ellenfél | prozeßführend’ (Zolnai Gy.: Nyelveml. 197) | pereskedik 1810/ pörösködik (NSz.)

perel [1] A: 1416 u./² peꝛlèni [sz.] (MünchK. 11vb); 1470 perelni [sz.] (SermDom. 2: 240); 1532 po̗ro̗lieto̗k (TihK. 254); 1863 Pėlleni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 512); 1870 pėrėl (CzF.) J: 1 1416 u./² ’pert folytat, pereskedik | Prozeß führen’ # (↑); 2 1493 k. ’veszekszik, perlekedik | srteiten, zanken’ (FestK. 391); 3 1881 ’〈tűz〉 ropog, morogva, duruzsolva ég | lodern, prasseln 〈Feuer〉’ (NSz.) Sz: perlekedik 1613 perlekedgyuͤnk (NySz.)

A szócsalád alapja, a perel jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerbhorvátból. |  ≡  Szbhv.  (R.) prȅti ’vádol’, prȅti se ’pereskedik’; – óe. szl. pьrěti ’civakodik, perlekedik, veszekedik, ellentmond’, pьrěti sę ’kételkedik, kétségbe von’; szlk. prieť sa ’civakodik, perlekedik’; or.  (N.) преть ’ua., vitatkozik’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind pŕ̥t- ’viszály, harc, küzdelem; sereg’; lat. spernere ’vissszalök, továbbtol, lenéz, megvet’; stb.]. – A szerbhorvátból való származtatás mellett szól az a körülmény, hogy az ige jogi szakszóként csak ebben a nyelvben adatolt.  ⌂  A perel és a pöröl változatok között az irodalmi nyelvben szóhasadás ment végbe; ma az első főleg az 1., az utolsó a 2. jelentésben használatos.

A per elvonás. |  ⌂  A perel-ből lett elvonva.

☞ Nyr. 31: 129, 308; Kniezsa: SzlJsz. 415; TESz.; EWUng.→ al-¹, fel-¹, gyanúper, parittya, perpatvar, viszont-