pereszlen × A: 1568–1573 pereszlen (Gl.); 1604 Pereʃʒlénes [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1774 pöröszlenes [sz.] (NSz.); 1795 k. pereszlény (NSz.); 1870 pėrėszlen (CzF.) J: 1 1568–1573 ’az orsó karikája, perdítője | Schwungrad einer Spindel’ (↑); 2 1783 ’az ajakosok családjába tartozó növénynemzetség, ill. ebbe a nemzetségbe tarozó növény | Saturei bzw. Wirbeldost, Steinquendel’ (NSz.); 3 1799 ’egy szárcsomóban nyalábszerűen álló növényi részek, örv | Quirl, Wirtel 〈Bot〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Quirl a.); 4 1818 ’keverő kanál | Rührlöffel’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Rŭtābŭlum a.); 5 1883 ’gyors, fürge, ügyes | flinke, geschickte Person’ (Nyr. 12: 429); 6 1885 ’〈különféle, az orsó karikájához hasonló géprészek megnevezésére〉 | 〈zur Benennung versch. wirtelähnl. Maschinenteile〉’ (Nyr. 14: 525)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. pršljen ’csigolya; virágörv ‹növénytani›’, (R.) ’az orsó lendítőkereke’, prešljen ’ua.; csomó a növényen’; szln.  (N.) preslèn ’rokka’; cseh přeslen ’az orsó lendítőkereke; (levél)örv’; szlk.  (N.) preslen ’az orsó lendítőkereke’; stb. [< szláv *pręs- ’fon’].  ⌂  A szó az első szótagi magánhangzó denazalizálódása után került a magyarba. A régi helynevek mint a 1245 Perezlen  (FNESz. Pereszlény a.) egy másik etimonra mennek vissza, hangalakjuk azonban a pereszlen népetimológiás hatását tükrözi; ez arra utal, hogy a pereszlen sokkal korábbi átvétel, mint bizonyíthatósága. Átadó nyelvként a szó belseji sz alapján leginkább a szlovén vagy a szlovák jön szóba. A 2. jelentés a 3. alapján keletkezett, mivel az efféle növényekre jellemző az örv. A 4–6. jelentés metafora az 1. jelentés alapján; az 5. jelentéshez vö. fürge, mint a pereszlen ’gyors mint az orsógyűrű’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.).  ⊚  A 2. jelentésben botanikai műszóként is él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 416; TESz.; FNESz. Pereszlény a.; EWUng.