penicilus × A: 1550 k. pinczólossal (MNy. 64: 227); 16. sz. pinczellust (Radvánszky: Csal. 3: 48); 1723 penicillusoddal (Nyr. 46: 152); 1753 penicilussal (Nyr. 46: 152); 1782 Penna czillús (Nyr. 32: 400); 1799 penitzílus (Márton J.: MNSz.–NMSz. Federmesser a.); 1865 peneczilus (NSz.); nyj. penecélussal, pënëcír (ÚMTsz.) J: 1 1550 k. ’ecset | Pinsel’ (↑); 2 1753 ? ’tollkés | Federmesser’ (↑), 1771 ’ua.’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. penicillus ’ecset’ [< lat. peniculus ’ecset, kefe’ < lat. penis ’farok; hímvessző’].  ≋  Megfelelői: ném. Pinsel ’ecset’; fr. pinceau ’ecset; nyaláb, köteg, csomó; festő’; stb.  ⌂  A (R.) us ~ os nélküli változat a →pemzli hatását mutatja. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A 2. jelentés úgy keletkezhetett, hogy az íróecset funkcióját az írópennáéval társították, amelynél a szót a lat. penna ’toll’ (vö. →penna) származékának fogták fel. A 2. jelentés különböző összetételek kialakulását is elősegíthette, pl. pennacsináló kés ’zsebkés’  (1533: Murm. 1873.); pennakés ’ua.’  (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.).

☞ TESz.; EWUng.→ pemzli, penicillin