pelikán A: 1395 k. pellikan (BesztSzj. 1179.); 1416 u./³ bellicanussal (AporK. 104); 1522 peellÿcanus, pellicanus madar (KeszthK. 266, 425); 1612 pellikán (OklSz. publikán a.); 1708 Pelikán (Pápai Páriz: Dict.); 1757 Pelikány (NSz.); 1783 Pelekán (NSz.); nyj. pilikán-madár (MTsz.) J: 1 1395 k. ’egy fajta nagy vízimadár, gödény | Pelikan (Pelecanidae)’ (↑); 2 1742 ’régimódi, kampós foghúzó | gekrümmte Zahnzange’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 122)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. pelicanus, pelecanus ’egy fajta nagy vízimadár, gödény’; – vö. még ném. Pelikan, (kfn.) pel(l)ikān ’ua.’, (R.) ’foghúzó’. A latinban a gör. πελεκῖνος, (bibl.) πελεκάν, (N.) πελεκᾶνος ’pelikán; zöld harkály’ [< gör. πέλεκυς ’egy fajta fejsze’ kifejezésből ered; a megnevezés a madarak csőrének formája és a fejsze, balta hasonlóságán alapul]. ≋ Megfelelői: fr. pélican; ol. pellicano; stb.: ’pelikán; görbített foghúzó’.
☞ TESz.; EWUng.