pegazus A: 1604 Pegaſushoz (Szenczi Molnár: Dict. Pegaſárius a.); 1781 Pégazusnak (NSz.); 1789/ Pegazusi [sz.] (NSz.); 1845 Pegaz (NSz.) J: ’mitológiai szárnyas paripa 〈mint a költői ihlet jelképe〉 | Pegasus 〈Dichterroß〉’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Pegasus ’mitológiai szárnyas paripa ‹a költői ihlet jelképeként›’ [< gör. Πήγασος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Pegasus; fr. Pégase; stb.: ’pegazus’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji zs-s ejtéséhez vö. →bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö. →bazilika stb.; a szóvégi s-hez vö. →ámbitus. – A régi pegaz változat a francia kiejtést tükrözi. ∼ A pegazhal ’szárnyas csikóhal’ (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.) összetétel első tagja ugyanarra az etimonra megy vissza: vö. ném. Pegasusfisch; fr. pégase: ’ua.’.
☞ TESz.; EWUng.