pecek [4] A: 1405 k. pechek (SchlSzj. 1280.); 1427 ? Pechkesfew [sz.] [hn.] (OklSz.); 1522 Pechkes [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 58); 1664 foͤl-poͤczkoͤlik [sz.] (Lippay: PosoniK. 2: 229); 1668 peczkét [pecke □] (NySz.); 1792 Pötzk, pötzök (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1805 pëczëk (NSz.); 1806 pötzék (MNy. 65: 471); 1838 Peczeg (Tsz.); 1893 piczkázott [sz.] (NSz.) J: 1 1405 k. ’vminek a kitámasztására, rögzítésére, eldugaszolására szolgáló rövid, erős fadarab; szétfeszítő, széttartó eszköz | Stift, Pflock; Knebel’ (); 2 1585 ’hangszer húrjának pengetője | Spielblättchen’ (Cal. 214); 3 1792 ’zömök ember, gyerek | Knirps’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1792 ’egy fajta, hegyes, vékony fadarabokkal játszott játék | Art Spiel mit spitzen Holzstücken’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Pige a.); 5 1806 ’ruhanemű betoldása | Zwickel’ (); 6 1897 ’csikló | Kitzler’ (MTsz.) Sz: peckes 1427 ? [hn.] (); 1522 Pechkes [szn.] (MNyTK. 86: 58); 1668 peczkes ’fenn hordott 〈orr〉 | hochgetragen 〈Nase〉’ (NySz.); 1796 ’feszes tartású, járású | stolz, steif’ (NSz.) | peckel [főleg fel~] 1664 ’pecekkel megtámaszt, kifeszít | knebeln, spreizen’ ()

Származékszó, kialakulásmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Az alapszó a →pedz lehet. A pecek korai adatoltsága miatt azonban (és esetleg a szóvég miatt) lehetséges, hogy ez a főnév az eredeti igenévszó névszói értékű tagjából jött létre, amelynek igei értékű tagja a →pedz. A szóvég deverbális vagy denominális -k névszóképző, vö. →meredek, ill. →ének, →fészek stb. A pecke változat szóvége egybeolvadt E/3. személyű birtokos személyjel lehet. Az 1., 2. jelentések a →pedz eredeti jelentésére mennek vissza, a többi jelentés valószínűleg metaforikusan keletkezett.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng. pedz