peca × A: 1825 Pítze (NSz.); 1870 picze (CzF.); 1890 pöce (Nyr. 19: 480); 1895 pecálja [sz.] (Nyr. 24: 470) J: ’halászhorog | Angel’
pecázik A: 1839 picéz (MTsz.); 1895 pecázza (Nyr. 24: 470); 1961 pecázik [▽] (ÉrtSz.); nyj. pöcézni [sz.] (ÚMTsz.) J: ’horgászik | angeln’ #
A szócsalád alapja, a peca származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -e ~ -a képzővel a →pedz szó pec változatából, így tulajdonképpen szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett megfelelője a péce (→pécéz) kifejezésnek. Az alaktanához vö. →cinege, →fene, ill. →csusza, →hulla stb.
A pecázik származékszó. | ⌂ Igeképzővel keletkezett a peca szóból. Ez a származékszó a bizalmas nyelvhasználatban gyakran előfordul.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 907; StSl. 12: 50; TESz. pecázik a.; Benkő: FiktI. 99; EWUng.→ pedz, pécéz