pazarol [1] A: 1598 elpázárlot (Baranyai Decsi: Adag. 67); 1604 Pazarloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1643 pazarolva (Comenius: Jan. 186); 1664 pazdorlása [sz.] (TörtTár 1861: 157); 1693 pazérlották (KárOkl. 4: 580); 17. sz. pazolljatok (Thaly: VÉ. 1: 373); 1740 pazsárlókkal [?✐] (NSz.); 1750 k. el paszlatta, el passzallotta (MNy. 53: 515); 1771 elpozorollyák [l-j] (NySz.) J: ’eltékozol | verschwenden’ #

pazar A: 1794 pazér (NSz.); 1805 pazar (Szily: NyÚSz.); 1806 pazárnak (NSz.) J: ‹mn› 1 1794 ’pazarló, bőségben élő | verschwenderisch’ (↑); 2 1807 k. ? ’fényűzésre vallóan díszes, gazdag, bőséges | luxuriös, prachtvoll, reichlich’ (NSz.), 1830 ’ua.’ (NSz.); 3 1882 ’naplopó | faulenzerisch’ (Nyr. 11: 39); 4 1896 ’remek, nagyszerű | großartig’ # (NSz.) | ‹fn› 1834 ’pazarlás, tékozlás | Verschwendung’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a pazarol valószínűleg szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. pazariti ’kereskedik, elad, cserél’ [< szbhv. pazar ’vásár, piac; kereskedelem, üzlet’]. A szerbhorvát főnév az oszm. pazar ’vásár, piac’ közvetítésével az újperzsa bāzār ’ua.’ szóra megy vissza; vö. →bazár, →vásár.  ⇒⌂  Az ige feltehetőleg a török seregben szolgáló szerbekkel, ill. az 1526 után Magyarországon menedéket lelt szerb telepesekkel került a magyar nyelvbe.  ⌂  A jelentésváltozáshoz vö. fr.  (argó) bazarder ’elad; túlad vmin’; or.  (N.) базáрить ’üzletel vagy seftel’, разбазáрить ’elpazarol, elpocsékol’.

A pazar elvonás. |  ⌂  A pazar a pazarol szóból elvonással keletkezett a nyelvújítás korában; főleg melléknévi 2. és 4. jelentésben használatos.  ≂  Valószínűleg idetartoznak: 1138/ Pazarí  [szn.]  (MNy. 32: 133); 1417 Pazar-nyr [hn.]  (Csánki: TörtFöldr. 1: 515); ezek bizonyosan a szerbhorvát főnév korábbi külön átvételei, ezért nem függnek össze szótörténetileg a pazar szóval.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 51: 225; TESz.; EWUng.→ bazár, vásár