pating × A: 1577 pating (KolGl.); 1808 Patying (Sándor I.: Toldalék); 1813 Patting (NSz.); nyj. potinggal (ÚMTsz.) J: 1 1577 ’zsineg | Schnur’ (↑); 2 1577 ’gúzs, szíj, lánc, amellyel az ekét a taligához kapcsolják, adott esetben egyéb dolgokat is összekötnek | Riemen, Kette zur Verbindung des Pflugs mit dem Vordergestell, evtl. auch mit etw anderem’ (KolGl.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. potega ’vasrúd az első kerekek és a felhérc között’; szlk. poťah ’lábszíj, a cipész térdszíja; befogott állat, fogat’, (N.) ’fahasáb’; or. потяг ’visszarántó mozdulat; kutyafogat húzószíja; lábszíj, a cipész térdszíja’; stb. [< szláv *po [igekötő] + *tęg- ’húz’].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: fatyék ’eke’  (1832: Balassa I.: Eke 227).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 402; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ tézsla