patécs × A: 1705 petícsen [□] (RákFLev. 4: 386); 1752 e. Petécsbe (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 306); 1775 Patétsos [sz.] (NSz.); 1809 pátéccsal (Nyr. 100: 440); 1818 patints (NSz.); 1838 Petecs (Tsz.); 1861 patics (NSz.); nyj. patténcs, pëcsét, pëtëcs (ÚMTsz.) J: ’a bőrön keletkezett kiütés, elváltozás; ilyen elváltozásokkal járó járványos betegség | Ausschlag, krankhafte Hautveränderung; epidemische Infektionskrankheit mit fleckigem Ausschlag’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Petechien [többes szám] ’pontszerű véraláfutás’, (R.) petesche, petetsche ’kis piros bőrkiütés’, petetschen [többes szám] ’flekktífusz, kiütéses tífusz’; ol. petecchia, petecchie [többes szám] ’kiütés’; szbhv.  (N.) pètíci [többes szám], pètići [többes szám] ’egy fajta kiütés mint gyermekbetegség’; szln.  (N.) petéče [többes szám] ’flekktífusz, kiütéses tífusz’; szlk.  (N.) petéče [többes szám] ’egy fajta kiütés mint gyermekbetegség’; stb. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< lat.  (vulg.) *(im)peticula ’ua.’ < lat.  (kés.) (im)petix ’kiütéses bőrbetegség, hólyagos kiütés’].  ⇒⌂  Az átadó nyelv tisztázatlan, habár a legkorábbi magyar adat egy német többes számú alakra vezzethető vissza.  ⌂  A szó belseji a a pattanás (→pattan), ill. a →patél hatására keletkezett; a különböző változatok hangátvetésen, hasonuláson, kettőződésen, ill. az inetimologikus n betoldásán alapulnak.

☞ MNy. 6: 118; Nyr. 64: 132; Kniezsa: SzlJsz. 709; TESz.; EWUng.