passzol¹ A: 1605 passelo [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1833 pászolyanak [l-j] (NSz.); 1863 paszolnánk (NSz.); 1865 passzolni [sz.] (Babos: KözhSzt.) J: ’illik vmihez | passen 〈intrans.〉’
passzít A: 1881 összepászítva (Nyr. 10: 92); 1957 passzítva [sz.] (NSz.) J: ’vhová illeszt, igazít | passen 〈trans.〉’
A szócsalád alapja, a passzol¹ német jövevényszó. | ≡ Ném. passen ’jól illik, passzol vmihez; igazít, pontosan beilleszt’ [az eredetéhez vö. →passzol²]. ≋ Megfelelői: holl. passen ’alkalmas’; le. pasować (do czego) ’hozzáillő, alkalmas, megfelelő’; stb.
A passzít származékszó. | ⌂ A passzol¹ alapján keletkezett műveltető képzővel a rándul : rándít (→ránt²), mozdul : mozdít (→mozog) stb. analógiájára.
A szócsaládhoz még | ⌂ A (N.) passzent ’testhezálló, ráillő ‹ruha›’ (Nyr. 39: 82) a ném. passend ’ráillő, alkalmas, megfelelő ‹ruha›’ szóból ered.
☞ MNy. 67: 309; TESz. passzol² a.; EWUng.→ passzol²