szócikk megosztása

paskol A: 1474 pachkoluã [sz.] (BirkK. 4); 1542/ paskolhattyac (Tinódi: Cronica m1); 1767 poskolom (Pápai Páriz–Bod: Dict. Păvio a.); nyj. patykol (MNy. 57: 300) J: ’üt, vereget, csapkod | schlagen, klopfen, klatschen’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a →pocsaték, →pocsékol, ill. a →pacsmagol szócsaládjának tövével függ össze; az utóbbihoz vö. a pacsi mű ’lágy veregetéssel és simogatással alakított edény’  (1605: MNy. 89: 382) szószerkezetet is. A szóvég gyakorító képző.

☞ TESz.; EWUng.→ pacsmagol, pocsaték, pocsékol