parola ∆ A: 1644 parol hitre (Nyr. 73: 82); 1657–1658 parolajára (Nyr. 89: 389); 1707 parollámra (RákFLev. 5: 486); 1707 parolyát (Thaly: RT. 1: 64); 1742 parulánkra (NSz.) J: 1 1644 ’becsületszó | Ehrenwort’ (↑); 2 1670 k. ’jelszó | Losung’ (NySz.); 3 1710 ’engedély | Erlaubnis’ (MNy. 6: 271); 4 1718 ’ígéretet nyomósító, erőteljes, lendületes kézfogás | Handschlag’ (MNy. 71: 125) Sz: parolázik 1787 parolázni [sz.] (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. |  ≡  Ol.  (rom.) parola ’ígéret’, (vel.) paròla ’ua.; határidő, szó’, (R.) ’ua.; jelszó, jelige’; – vö. még ném. Parole ’jelszó, jelige; jelszó’, (R.) ’(az adott) szó; beszélgetés, társalgás’. Az olaszban a lat.  (k.) parabola ’a szó, mint a megegyezés jelképe’ alapján; vö. még ol. dar parola ’szavát adja’.  ≋  Megfelelői: ang. parole; fr. parole; stb.: ’szó; becsületszó; jelszó, jelige’.  ⇒⌂  A magyarba főleg az olasz kereskedők által került, mint a szóval és kézfogásssal megerősített szerződés megnevezése. A 2. jelentés részben a németből származhat. A 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján; a 4. jelentés keletkezésének oka az, hogy egy egyezséget a szóbeli megállapodáson kívül kézfogással is megerősítenek.

☞ D. Éltes: FrSz.; TESz.; EWUng.→ parabola