pantalló A: 1796 pantalon nadrágból (NSz.); 1815 pantallon (ErdMúz. 1944: 543); 1825 Bandallont (MNy. 65: 468); 1829 pantalóson [sz.] (MNy. 65: 468); 1830 Pántalon (MNy. 65: 468); 1835 Pantalló (Kunoss: Gyal.) J: 1 1796 ’(cipőhöz viselt) hosszú (férfi)nadrág | Pantalons’ (↑); 2 1835 ’férfi, gavallér | Mann, Kavalier, Seladon’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Pantalons [többes szám] ’egy fajta hosszú nadrág’ [< fr. pantalon ’ua.’, az ol. Pantaleone ~ Pantalone [szn.] ’‹figura a comedia dell’artéból›’]. ≋ Megfelelői: ang. pantaloons [többes szám]; ol. pantalone; stb.: ’egy fajta hosszú nadrág’. ⌂ A 2. jelentés esetleg az olasz személynév hatására (↑) vagy metonimikusan keletkezett a magyarban.
☞ MNy. 3: 161; TESz.; EWUng.