pannon A: 1783 Pánnon (NSz.); 1790/ Pannonoknak (NSz.); 1883 Pannónok (MagyLex. 13: 386) J: ‹fn› 1783 ’az ókori Pannónia lakója | Pannonier’ (↑) | ‹mn› 1803 ’pannóniai, Pannóniából származó | pannonisch’ (NSz.)
Latin (h.) jövevényszó. | ≡ Lat. (h.) Pannon ’Pannónia lakosa’ [< lat. Pannonia [hn.] ’‹római tartomány›’, (h.) ’Magyarország’; vö. még lat. Pannonii [többes szám] ’pannóniaiak’]. A latin szó valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óporosz pannean ’láp’; izl. (óizl.) fen ’mocsár’; stb. A névadás eredetileg a Balatontól délnyugatra lévő mocsaras vidékről eredhet. ⌂ Országnévi használatához a magyarban vö. Pannónia ’Magyarország’ (1559: Székely I.: Krón. 149v); vö. még pannóniai ’Pannóniából való; pannóniai’ (1604: Szenczi Molnár: Dict. Scordíſci a.).
☞ MNy. 28: 280; TESz.; Nyr. 97: 85; FNESz. Pannónia a.; EWUng.