palléroz A: 1510/ Pallérozott [sz.] (MNy. 80: 374); 1661 megh Paleroʒua [sz.] (MNy. 80: 374); 1706 palyirozott [sz.] (Horváth M.: NEl. pallérlás a.); 1794 pállérozatlan [sz.] (NSz.) J: 1 1510/ ’csiszol, fényesít | polieren’ (↑); 2 1689 ’〈lelki tulajdonságot, képességet, nyelvet stb.〉 finomít, kiművel | 〈Eigenschaften, Fähigkeiten, Sprache usw.〉 verfeinern, ausbilden’ (↑); 3 1800 ’kicifráz, fölcicomáz; csinosít, szépít | aufputzen; schönmachen’ (NSz.) Sz: pallérozatlan 1727 pallérozatlan (Mikes: TLev. 195)

pallér² ∆ A: 1800 Pallér (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: 1 1800 ’pallérozottság, műveltség | Geschliffenheit, Bildung’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1808 ’csiszoló 〈eszköz〉 | zum Polieren gebräuchlich, Polier-’ (NSz.); 3 1870 ’fegyver, gyémánt stb. csiszolásával foglalkozó személy | Polierer’ (CzF.)

A szócsalád alapja, a palléroz német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) paliern, palliren ’fényesít, tisztít, simít’, – ném. polieren ’ua.’, (R.) ’csiszol, finomít, kifejleszt, kiképez’ [< lat. polire ’simít, csiszol; befest; felcicomáz’, bizonyosan a fr.  (ófr.) polir ’ua.; kiképez’ hatására].  ≋  Megfelelői: ang. polish ’ua.’; szln. polirati ’simít’; stb.

A pallér² elvonás. |  ⌂  A pallér² elvonással keletkezett a palléroz szóból. A 2. jelentéshez vö. ném. Poliermittel ’politúrozó anyag’, Polierstein ’csiszolókő’, stb.

☞ TESz.; EWUng.→ politúr