palatinus ∆ A: 1611 palatinussa (KárOkl. 4: 74) J: 1 1611 ’nádor | Palatin 〈höchster Würdenträger in Ungarn vor 1848〉’ (↑); 2 1618 ’palotagróf | Pfalzgraf’ (NySz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) (comes) palatinus ’palota, vár, császári udvar’ [< lat. Palatinus [hn.], mons Palatinus [hn.] ’Palatinus-domb ‹Róma hét dombja közül az egyik›’]. ≋ Megfelelői: ném. Palatin; fr. palatin; stb.: ’palotagróf, palatinus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. ⊚ A történelemtudomány szakszava. ⌂ Ennek a magyar, magas rangú tisztségviselőnek egyéb megnevezéséhez vö. →nádor.
☞ TESz.; EWUng.→ palota