palóc A: 1656 palóczoktúl [?✐] (MonTME. 1: 220); 1818 Pálótz (NSz.) J: ‹fn› 1656 ’a magyar nyelvterület északi részén lakó néprajzi csoport tagja | Angehöriger einer ung. ethnischen Gruppe’ # (↑) | ‹mn› 1793 ’a palócokhoz tartozó, rájuk jellemző | zu dieser Gruppe gehörend, sie betreffend’ (NSz.) Sz: palócság 1819 Palóczság (TudGyűjt. 3/6: 4); 1821 Palóczságnak (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Cseh  (ócseh) plavci [többes szám] ’kunok’; or. половцы [többes szám], (óor.) polovьci [többes szám] ’kunok, egy török-tatár törzs Dél-Oroszországban, Moldáviában és a Havasalföldön (1055–1235), amelyet a mongolok majd később a magyarok kiszorítottak’ [< szláv *polvъ ’fakó, sápadt’]. A megnevezés oka nem egészen tisztázott.  ⌂  A magyar szó és a szláv népnév összefüggése vitathatatlan, tisztázatlan marad azonban, hogy ez a magyar etnikai csoport miért a kunokról kapta a nevét. A viszonylagos késői adatoltság talán azzal magyarázható, hogy a palóc sokáig gúnynév volt.  ⚠  A 1220/ Polouc  [szn.]  (VárReg. 124.) közvetlen kapcsolata a magyar népnévvel kevésbé valószínű.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 156; AkNyÉrt. 20/3: 91; Kniezsa: SzlJsz. 378; TESz.; EWUng.