paff A: 1823 paff (NSz.); 1853 Paf (NSz.); 1880 Páff (NSz.) J: 1 1823 ’〈meglepetést, meghökkenést kifejező indulatszóként〉 | 〈zum Ausdruck der Überraschung, der Verdutztheit〉’ (↑); 2 [ ~ vagyok, ~á lesz] 1873 ’meghökkent, tanácstalan, elképedt | verblüfft, verdutzt 〈als Präd.〉’ (↑)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (au.) baff (sein), (B.) paff (sein): ’elképedt, meglepett’, (R.) ’‹indulatszó›’, – ném. baff (sein) ’elképedt, meglepett’ [onomatopoetikus eredetű]. ⌂ Ma mindenekelőtt állítmányként használatos.
☞ TESz.; EWUng.