paduc × A: 1600 k. paducz (Radvánszky: Szak. 142); 1795 k. Potosz (NSz.); nyj. paluszt [□] (ÚMTsz.); patic, podvizhal, potoz (MTsz.) J: ’a pontyfélék családjába tartozó, folyóvízi szálkás hal | Knorpelmaul 〈Art Karpfenfisch〉’
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. podust, (N.) podvèst, podvist; le. podusta; or. подуст; stb.: ’paduc ‹pontyféle hal›’ [< szláv *podъ [elöljárószó] ’alul levő, alsó’ + *usta ’szájak ‹csak többes számban›’]. Az elnevezés azzal magyarázható, hogy ennek a halnak a pofája lejjebb van mint más halnak. ⌂ A szláv szóvégi t-t a magyarban tárgyragnak vélve elhagyták. A változatok keletkezésmódja nem mindig világos. ⊚ Állattani műszóként is él. ⌂⇒ Valószínűleg a magyarból: szbhv. (N.) patuca; rom. poduț: ’paduc’.
☞ Nyr. 39: 302; Kniezsa: SzlJsz. 371; TESz.; EWUng.