padisah A: 1617 Padissah (TörtTár 1881: 620); 1628 padisáhja (MonTME. 4: 77); 1692 patisámhoz (MonÍrók. 34: 141); 1836 padisah (NSz.) J: ’a török és perzsa uralkodó címe | Padischah’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Padischah; albán padishah; szbhv. padišah, padiša; blg. падишах; oszm. padișah, patișah, padișa; stb.: ’török v. perzsa uralkodó’. Az oszmán-törökből terjedt el [< újperzsa pād-šāh ’uralkodó’].  ⇒⌂  A magyarba az oszmánból került, később német közvetítéssel is.

Kakuk: ÉlOsm. 317; TESz.; EWUng. basa, sah