püföl A: 1835 Püföl (Kassai: Gyökerésző 4: 158); 1848 püfföléseket [sz.] (NSz.); nyj. pöfőni [pöföl □] [sz.] (ÚMTsz.); püfël (ÚMTsz.) J: ’ver, ütlegel | prügeln’
püff A: 1844 püffel (NSz.); 1870 püf (CzF.); nyj. büff (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1844 ’ütés | Schlag’ (↑) | ‹msz› 1 ’〈az ütés hangjának utánzására〉 | 〈zur Nachahmung der Prügel〉’ (NSz.); 2 [ ~neki] 1877 ’〈(kellemetlen) meglepetés kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck der (unangenehmen) Überraschung〉’ (NSz.)
Valószínűleg a szócsalád alapja, a püföl, onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →püffed szócsaládjáéval azonos. A végződés gyakorító képző.
A püff valószínűleg elvonás eredménye. | ⌂ A püföl igéből jöhetett létre.
A szócsaládhoz még | ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett mozzanatos képzővel a püffen ’puffan, huppan’ (1847: NSz.).