pöttöm A: 1808 Pöttön (Sándor I.: Toldalék 310); 1834/ pöttöny (NSz.); 1835 pöttyönség [sz.] (NSz.); 1879 petten (Nyr. 14: 185); 1900 Pöttöm [állatn.] (NSz.); nyj. pöttyöm (ÚMTsz.) J: ’igen kicsi, aprócska | kleinwinzig, knirpsartig’ Sz: pöttömnyi 1912 Pöttömnyi (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A szó a pött ~ pötty alakból (amely a petty ’aprócska’ (→pettyeget¹) a változatából) keletkezett -n ~ -m kicsinyítő képzővel. ⊚ Eredetileg főleg dunántúli nyelvjárási szó volt. A 19–20. sz. fordulóján került a szépirodalom nyelvébe, és olykor a beszélt köznyelv bizalmas rétegében is felbukkan.
☞ TESz.; EWUng.→ pettyeget¹