pöszöget † A: 1615 poͤszoͤgetésével [sz.] (NySz.) J: ’sziszeg | zischen’

pösze A: 1780 pöszésen [sz.] (MNy. 60: 375); 1838 Pisze (Tsz.); nyj. pësze (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1780 ’selyp, selypes | lispelnd’ # (↑) | ‹fn› 1780 ’selyp, selypes módon beszélő személy | Lispler’ (↑)

pöszög A: 1792 Peſzegni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1832 pöszög (Kreszn.) J: 1 1792 ’szipog; szepeg | schnüffeln; weinend sprechen’ (↑); 2 1870 ’selypít, selypesen beszél | lispeln’ (CzF.)

Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. |  ⌂  A tő a →pisszent szócsaládjáéval függ össze. A végződés gyakorító-műveltető -get, gyakorító -g igeképző, ill. a folyamatos melléknévi igenév -e képzője; az utóbbihoz vö. →cinege, →fene stb., valamint a ? (N.) csösze ’pösze (személy)’  [szn.]  (1828: MNy. 59: 96), csösze ’ua.’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 231), amelynek hasonló hangalakja és ugyanolyan jelentése van, mint a pösze szónak. A pösze : csösze kapcsolathoz vö. →pelyp : →selyp. A pösze névszó dokumentáltsága alapján feltételezhető, hogy a pöszög igének a ma elevenebb 2. jelentése az adatoltságánál jóval korábbi lehet.

☞ TESz. pöszög a., csösze a. is; EWUng.→ pisszent