pöfög A: 1779/ pöffög (NSz.); 1783 pöfögő [sz.] (MNy. 65: 471); 1792 püfög (Baróti Szabó: KisdedSz. Pufog a.) J: 1 1779/ ’dohog, morog | brummen, murren’ (↑); 2 1792 ’〈gőzt fejlesztő v. tartalmazó anyag〉 a gőz eltávozása közben jellegzetes hangot ad | auspuffen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1792 ’pufog | puffen, knallen’ (↑); 4 1838 ’sírdogál | vor sich hinweinen’ (Tsz.); 5 1853 ’pöffeszkedik | sich aufblähen’ (NSz.)
pöfékel A: 1818 pöfékel (NSz.); 1881 püfékelve [sz.] (NSz.); nyj. pöfőköl (ÚMTsz.) J: 1 1818 ’〈személy pipa v. szivar szívása közben〉 füstgomolyagokat ereget | paffen, schmauchen’ # (↑); 2 1879/ ’〈tárgy〉 lökésszerűen gőzt v. füstgomolyagokat bocsát ki | auspuffen, dampfen’ (NSz.); 3 1891 ’dohog, morog | brummen, murren’ (NSz.)
pöffent ∆ A: 1842 pöffentjük ki (Regélő 1842. szept. 4.: 720); 1879 püffenteni [sz.] (NSz.) J: ’〈személy pipa v. szivar szívása közben〉 egy alkalommal füstgomolyagot ereszt ki | paffen, einmal schmauchen’
Onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ A tő azonos a →pöfeteg-ével, továbbá összefügg a →böfög, →püffed stb. szócsaládokéval, a palatoveláris párhuzamosság alapján pedig a →pofa szócsaládéval. A végződések különféle igeképzők.