pótol [1] A: 1620 pótolja meg (LevT. 2: 222); 1766 pótalni [sz.] (NSz.); 1795 póltléknak [sz.] (NSz.); 1834 pótlani [sz.] (NSz.); nyj. tópol (MTsz.) J: 1 1620 ’kiegészít; hozzátold | ergänzen; hinzufügen’ # (↑); 2 1668 ’helyettesít 〈rendszerint megfelelőbb dolgot, ritk. személyt〉 | vertreten’ # (NySz.); 3 1692 ’〈kárt〉 kiegyenlít | ersetzen’ (NySz.); 4 1795 ’vmit utólag megtesz, mulasztást helyrehoz | nachholen’ # (NSz.) Sz: pótlék 1787 pótolékkal (MNy. 6: 454) R: pótlólag 1831 pótlólag (Sas 6: 110); 1833 pótolólag (NSz.)
pót ∆ A: 1621 Pót (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’kiegészítés, hozzátoldás | Ergänzung, Zusatz’
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. | ⌂ A kiinduló elemnek a pótol tűnik és így a pót abból való elvonásnak. Ha a pót lenne mégis a kiinduló elem, akkor a pótol a pót származékszava lenne -ol igeképzővel. A pót ma összetételi előtagként él; vö. →pót-.
☞ TESz.; EWUng.→ pót-