polc A: 1177 k./ ? Pulch [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 370); 1395 k. polch (BesztSzj. 1239.); 1480 Pochos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1873 Pócza (Nyr. 2: 563) J: 1 1395 k. ’falon, szekrényben, állványon levő vízszintes lap; állvány | Stellbrett für Bücher, Geschirr usw., Fach; Regal’ # (); 2 1429 ’pad, lóca | Sitzbank’ (OklSz.); 3 1597 ’rang, méltóság | Rang, Stellung’ (NySz.); 4 1799/ ’alátét | Unterlage’ (I.OK. 30: 261) Sz: polcos 1480 [szn.] () | polcol [ma főleg fel~] 1669 pótzolá ’alátámaszt, megtámaszt; felpolcol | stützen; aufpolstern’ (NySz.) | pócik 1792 Póltzik, pótzik ’ház előtti, illetőleg a kemence melletti, sárból tapasztott lóca | Lehmsitz vor dem Haus bzw. am Ofen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1838 ’sárból tapasztott fali polc | Wandbrett aus Lehm’ (Tsz.) | pócika 1799 Poltzika ’polc | Wandbrett’ (NSz.); 1856 ’ház előtti, sárból tapasztott lóca | Lehmsitz vor dem Haus’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. polica; szlk. polica; or.  (N.) полíца; stb. ’különböző dolgok tárolására használt deszka, polc’ [< szláv *pola ’deszka, tábla, padló’]. Vö. még or. полка ’polc, pult, rekesz’.  ⌂  A polc alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével keletkezett; a szóvégi a kieséséhez vö. →kolbász, →lapát stb. A póc változat pótlónyúlás eredménye az l kiesése után; a főleg ebből a változatból képzett pócik, pócika származékszavak tájszóként élnek. A póca változat vagy a régi a-s hangalak maradványa, vagy egy későbbi átvétel. A 2., 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján; az elvont 3. jelentés is erre megy vissza.

MNy. 6: 67; Kniezsa: SzlJsz. 430; TESz. pócik a. is; EWUng. takonypóc