pát A: 1791 mész-spátok (NSz.); 1837 Pat (Bugát: Phys. 2: 247); 1854 földpát (NSz.) J: ’〈több ásványfajtára kiterjedő elnevezésként〉 igen jól hasadó ásvány | Spat’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Spat egy fajta fénytelen, jól hasítható ásvány [indoeurópai eredetű; vö. gör. σπἀθη ’a takács széles, lapos, fából készült szerszáma; hosszú, széles kard’; izl. (óizl.) spānn ’fadarab, forgács, lemez, lap’; stb.]. ≋ Megfelelői: ang. spat()h; fr. spath; stb.: ’fadarab, forgács’. ⌂ A pát alak a szó eleji mássalhangzótorlódás tudatos feloldásával keletkezett. A pat változat annak a törekvésnek az eredménye, amely a szót a →pattan tövéhez köti. A pát ma főleg összetételekben fordul elő; vö. mészpát (↑), földpát (↑).
☞ Szily: NyÚSz.; TESz.; EWUng.→ spádé