pászma × A: 1398/ pazma (MNy. 89: 383); 1669 pászma (MNy. 69: 424); 1708 paszma (HOklSzj. 115); 1842 pázmánként (NSz.) J: 1 1398/ ’rész, szakasz, (föld)sáv | Teil, Streifen’ (↑); 2 1669 ’bizonyos számú fonalból álló köteg | Docke 〈als Garnmaß〉’ (↑); 3 1838 ’szőrcsomó, tincs | Haarbüschel’ (Tzs.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Blg. пасмо ’fonalköteg’; szlk. pásmo ’ua.; sáv, csík, szakasz, zóna; öv, szíj’; or. пасмо, пасма ’csomag; (fonal)köteg’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. ném. (ófn.) faso ’rost(szál)’; lett puõsms ’két cölöp közti kerítés, két csomó közti fűszál’; stb.].
☞ Kniezsa: SzlJsz. 397; MNy. 61: 150; TESz.; EWUng.