páskum × A: 1703 paskomban (MNy. 89: 383); 1768–1769 pascuumunkban (MNy. 89: 383); 1817 pascumok (MNy. 49: 534); 1868 páskumot (NSz.); 1891 paskony (Nyr. 20: 74); 1898 páskom (Rell: LatSz. 49) J: ’füves térség, legelő | Viehweide’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. pascuum ’legelő’ [< lat. pascere ’legel ‹tárgyas›’].  ⌂  A szóvégi om-os változathoz vö. →templom; a szóvégi ny-es változathoz vö. →paradicsom¹.

TESz.; EWUng. pásztor