pállik [1] A: 1560 k. párlás [sz.] (GyöngySzt. 3256.); 1630 megpárlik [▽] (NySz.); 1785 párollyék [l-j] (Nyr. 9: 210); 1790 pálljon (NSz.); 1805 pállik (NSz.) J: 1 [ma főleg ki~ik] 1560 k. ’felpuhul, kisebesedik 〈bőr, felhám〉 | wund(gerieben) werden’ (↑); 2 1621 ’forr, gőzölög | sieden 〈intrans.〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1630 ’rothadásnak indul, rothadni kezd | anfaulen, faul werden’ (↑)

Származékszó. |  ⌂  A →párol-ból E/3. személyű, ikes igei -ik személyraggal keletkezett, amely itt visszaható képzőként funkcionál. A pállik alak az eredeti párlik változatból keletkezett elhasonulással; e folyamat következményeként vált szét a nyelvérzékben a pállik az alapjelentésétől. Az 1. és 3. jelentés a →párol-ra megy vissza; amelynek jelentéstani alapja az a körülmény, hogy a gőz és a nedvesség sebeket, ill. rothadást okozhat.  ⚠  A magyarázat, miszerint a pállik szóhasadás eredménye, téves; a pállik és párlik változatok között azonban egy részleges szóhasadás figyelhető meg, mivel a 2. jelentés az utóbbihoz kapcsolódik.

☞ TESz.; EWUng.→ párol