ottomán A: 1546/ Otman nemzet (Tinódi: Cronica i3b); 1618 ottomány (NyIrK. 27/2: 129); 1651/ Ottomán (Zrínyi: MM. 2: 153); 1810/ ottomanusok (NSz.); 1845 ottomanuok [ɔ: ottomannok] (NSz.) J: ‹mn› 1546/ ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | osmanisch’ (↑) | ‹fn› 1788 ’oszmán-török ember | Osmane’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Oszm. (R.) otman; szbhv. Otoman; rom. otoman; albán otoman; újgör. Ὀϑομανοί [többes szám]; stb.: ’oszmán-török ember’. Az arab ̔Uṯmān személynévre megy vissza, aki a török birodalom megalapítójaként, Osman néven vált ismertté. ⇒⌂ A magyarba különböző balkáni nyelvekből került. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: ottomán ’egy fajta török kerevet’ (1816: NSz.); ez a ném. Ottoman ’ua.’ szóból ered.
☞ TESz.; EWUng.→ oszmán