osztják A: 1750 Ostiákok (NSz.); 1808 Osztyákok (NSz.); 1864 osztják (NSz.) J: ‹fn› 1750 ’Szibériában lakó, a magyarral rokon nyelvet beszélő nép tagja, hanti ember | Ostjake’ (↑) | ‹mn› 1864 ’e néppel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | ostjakisch’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Ostjake; ang. Ostyak; fr. ostiak; or. остяк; stb.: ’osztják ember’, a régi oroszban ’az Uráltól nyugatra lakó nép’ is. Az oroszból terjedt el [?tat. istäk ’baskír’]. ⇒⌂ A magyarba a német vagy orosz irodalmi nyelv közvetítette.
☞ NyK. 48: 124; ALH. 2: 410; TESz.; I.OK. 27: 506; EWUng.