oszmán A: 1567 ? Oszman [szn.] (BudBLev. 36); 1617 ozmán (MonTME. 3: 188); 1639 ozmány (MonTME. 5: 49) J: ‹mn› 1567 ? ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | osmanisch’ (↑), 1617 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1790 ’oszmán-török ember | Osmane’ (NSz.)

oszmánli A: 1613 ozmanili (TörtTár 1881: 7); 1620/ ozmánli (MNy. 79: 247); 1622 oszmánli (Kakuk: ÉlOsm. 312) J: ‹mn› 1613 ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | osmanisch’ (↑) | ‹fn› 1622 ’oszmán-török ember | Osmane’ (↑)

Oszmán-török jövevényszó. |  ≡  Oszm.  (R.) osman, usman ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; oszmán-török ember’ [< újperzsa usman ’a török szultán elődje; fiatal sárkány; kígyó’ < arab ̒uṯmān ’ua.’] | oszm. Osmanli ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; oszmán-török ember’ [< oszm.  (R.) osman  (↑)].  ⌂  Az oszmánli ’oszmán-török nyelv’  (1937: NSz.) a nyelvészeti szaknyelv által vált elterjedtté; vö. ang. osmanli; fr. osmanli; sp. osmanli; stb.: ’ua.’.

☞ TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 312; EWUng.→ ottomán